• Eljutni A-ból B-be = MENŐ.
• Autóval menni, nem BKV-val = MENŐ.
• Szabályokat ismerni = MENŐ.
• Szidni a rend éber őreit = MENŐ.
• Szabályokat (legalább az ismerteket) betartani = NEM MENŐ (miért?)

Ennek ellenére talán akad olyan ember ebben a kócerájban, aki megpróbál egy picit igazodni a közlekedési rendszabályok elveihez saját- és társai biztonsága érdekében. Egészen addig, amíg valami (vagy inkább valaki) ki nem hozza belőle az állatot.

Mi a helyes eljárás az alábbi szituációban?

(Érdeklődőknek: Budapest, VIII. Rezső tér sarka, 2010. augusztus 28-án délután 2 óra körül)

Értelmezési segédlet:

1. Egyirányú utcában haladunk, szabályosan (az elején nem szóltak, hogy zsákutca, mivel láthatóan és valójában sem az), amikor a tér sarkához érünk.
2. Az utcácskánk és a tér melletti utcák kereszteződésénél egy kedves táblácska jelzi, hogy mehetünk balra vagy jobbra (egyenesen véletlenül sem, holott korábban az volt a normális, leggyakrabban használt útvonal).
3. Balra nézve egy piros szélű palacsinta fogad bennünket. Láthatóan ideiglenes, de ez nem vígasztal. Attól még arra figyelmeztet, hogy sehonnan sem hajthatunk be a szakaszra. (Az az irány amúgy totális zsákutca, a somogybabodi repedés kismiska a 30 méterrel később látható útfelbontáshoz képest - a másik feléről behajtani szerintem mutatvány:) ). Erre tehát nem megyünk.
4. Két választási lehetőségünk van, így megnézzük, mi van jobbra. Jó hír: nincs felbontva! Hurrá! De... mi az a fura ákombákom azon az oszlopon? Egy leeresztett csíkos labda? :S Erre sem mehetünk.
5. Maradna lehetőségként, hogy megfordulunk. Igen, maradna, ha nem lenne egyirányú az utcánk. Ezt egyrészt axiomatikusan kijelentettem az elején, másrészt kissé alátámasztja a sarkon (nekünk épp háttal) lévő kerek plecsni.

Mi is van amúgy igyönöst? Áhh! Egy letakart piros szélű, fehér belű kerek tábla, amit nem mellesleg egy nekünk menetirány szerint megfelelő, egyirányú útszakaszt jelző táblára erősítettek...

MOST JÓ, NE MOZDULJ!